Középkori divat

A középkorban sokféle öltözködés volt jelen attól függően, hogy milyen befolyás alatt álltak a területek. Jellemző öltözékük a köpenyszerű kabát és nadrág volt. Az angolszászok főként tunikát hordtak. A társadalmi különbségek csak a ruhák anyagában voltak érezhetők. Így a gazdagoknak selyem vagy gyapjú, a szegényebbeknél vászonszövet volt jellemző. A férfi és női viseletben nem sok a különbség.
     A keresztes háborúk befolyása a divaton is érezhető volt, így a felsőbb rétegekben sikknek számított keletről behozott új anyagokat és ékszereket viselni. A keresztes lovagok ötletéből származik a női viseleten megjelenő fűző használata,a testhez simuló viselet és az uszály. Az egyszerű emberek kapucnis köpenyben jártak.
   A lovagkor beköszöntével a ruhadivat újra egyszerűsödésen ment át, így földig érő lett és dúsan redőzött a viselet. Kedvelt anyagok voltak a vászon, a pamut, a posztó és selyem. A színpompás anyagokat hímzéssel díszítették.
    A férfiaknál megjelent az alsónadrág és a harisnyaszár viselete, felső ruházatuk pedig tunikaszerű maradt.
     A női viselet ingből, egyrészes ruhából és ujjatlan felsőruhából állt. Ruháikat uszállyal és letűzött redőkkel, ékszerekkel díszítették. Öveik drága anyagokból készültek.
     A XIV. században napvilágot látott az a jelenség, amit ma divatnak nevezünk. Ekkor különült el a két nem ruházata. És egyre gyorsabban követték egymást a szélsőséges újítások A művészetek fejlődésével az emberábrázolás már nem egy sémára történt, így az öltözködésben is megjelent az egyéniség. A késő középkorban a divatnak és ruházkodásnak már nem csak társadalmi jelentősége volt, hanem a hiúságot is jelképezte. Ha valaki a divat kedvéért megfeledkezett saját társadalmi helyzetéről, arról azt gondolták, hogy hamarosan elfeledkezik az erkölcsökről is. Még is voltak olyan gondolkodók, mint Christine de Pizan, aki úgy vélte, hogy a túlzott divatimádat nem vezet sehová, hisz az extrém újítások úgy is elavulnak.


A XV. Században a divatot a burgundiai udvar diktálta. Az alsótestet eltakaró ruhadarabokat összevarrták. Ekkor jelent meg először a férfidivatban a fekete szín mely igen feltűnő volt a többi színhez képest. Az olasz divat már a reneszánsz kezdődő jeleit mutatja. A női felsőruhák egyszerű szabásúak, melyek általában ujjatlanok. Az öltözet ünnepélyességét a bő redők adják és még itt is megfigyelhető az uszály. A dekoltázs nem túl mély de szabadon hagyják a nyak alját. A férfidivat ennél sokkal nagyobb merészséget és kicsapongást mutat. Tapadós harisnyát és rövid kabátkát hordtak, amely kiemeli a derekat. A legdivatosabb mégis a kétszínű harisnya volt. A gazdagság az anyaghasználatban is megmutatkozott, bársonyt és brokátot használtak szőrmével és selyemmel bélelve.



A XVI. Században ez európai divatra jellemzően megnő a dekoltázs, amelyet gallérszerű szegély hangsúlyoz. Az öltözet körvonala puhábbá válik, a derék vonala leljebb csúszik. A felsőtestet fűzővel formálják ideálisra. Divatba jött a hasított ujj és nadrág. A hasításokat könnyű anyagokkal általában más színű selyemmel pótolták ki. A férfidivatban ismét jelentős változások következtek be, így a harisnyát felváltotta a térdharisnya és a térdnadrág. Az ujjakat külön varrták meg és így variálhatóvá váltak. A ruhagallér álló és ráncolt volt, amelyből kialakult a malomkerékgallér.


A női divat is nagy változásokon ment keresztül így a szoknya már nem söpörte a földet és az uszály is kiment a divatból. A nők is inget viseltek, amely húzott nyakban végződött. Megjelentek az első legyezők, megjelentek a bolhaszőrmék a nyak körül, amelyek azt a célt szolgálták, hogy a bolhák abban gyűljenek össze. A spanyol divatra jellemző volt a fekete szín. A férfiak rövid, buggyos nadrágot hordtak. A spanyol irányzatot sokfelé átvették európaszerte. Néhol csak a formákat így a test elleplezésének és kimerevítésének irányzatát. Angliában ezt I. Erzsébet ezt olyan szélsőségessé tette, hogy már a mozgást is akadályozta a ruhaviselet. Máshol a fekete szín helyett még mindig a mintás anyagokat helyezték élőtérbe.



A XVII. században francia ország lett a világ vezető nagyhatalma, a spanyol hatás is igen erőteljesen befolyásolta a divat fejlődését. Felsőruházatként is a spanyol kappet hordták mind a nők mind a férfiak, amely egy rövid utazókabát volt. A női ruhák felsőrésze keskeny és szoros lett és még csak sejtetni sem engedte a mellet. A férfiruhák magasan záródtak, hegyes gallért viseltek, és a mérete is megnőtt. Bővült a nadrág, a lábszárat lazán körülfogta és hosszabb is lett. Divatba jött a barokk divat csúcsát jelentő rhingrave, ami a szoknyához hasonló szabású nadrág volt. Szűk elől nyitott mellénykével viselték bő fehér inggel. Ehhez az öltözékhez szalagokkal díszített színes harisnya és magas sarkú cipő társult. Az abroncsszoknya kiment a divatból a helyét mérsékelten bő szoknya váltotta fel. Gombokkal magasan záródó, bő ujjú kabátkát hordtak ehhez, amit deréktól bővülő szárnyakkal toldottak meg. A dekoltázs négyszögletűvé és mélyebbé vált.


A XIV. Lajos korabeli divatot a francia divattal azonosíthatjuk. A férfidivat újabb egyszerűsödésen ment keresztül. A berakások és a szalagok kezdtek eltűnni, a ruhatár egyik legjellegzetesebb darabja a katonakabát lett. A férfidivat egyszerűsödésével ellentétben a női egyre bonyolultabb és költségesebb lett. A kor kedvelt darabja volt a manteau nevű kabátruha. A felsőruha redőzött és félrecsapott volt, nehéz anyagból készült, uszályban végződött. A felsőruha gazdagon díszített, elől V-alakban fűzött volt. A ruhaujj könyökben szabott és csipkével gazdagon díszített volt. Idővel a ruhaujj hajtókája kisebb lett.



A női divat ismét változásokon ment át, habár a fűző maradt, divatba jött viszont a bő, kényelmes kismama viseletre hasonlító öltözet. A ruhák csak ritkán álltak csupán felsőrészből és zárt szoknyából, a hölgyek inkább a nyitott formát kedvelték. A fűző most már nem a keblek eltakarására, hanem azok kihangsúlyozására szolgált. Továbbá szívesen viseltek köténykéket is, melyek a legdrágább anyagokból készültek. A dekoltázs egyre nagyobb lett. A szoknyák terjedelme is jócskán megnőtt és újra divatba jött az abroncsszoknya. Ezek a ruhák legkevésbé sem voltak alkalmasak munkavégzésre, így a hétköznapin emberek sokkal praktikusabb ruhadarabokat hordtak, de még mindig utánozták az arisztokrata viseletet csak leegyszerűsített formában. Az 1780-as években a női divat „elférfiasodott”, az élénk színeket és az anyagok változatosságát viszont megőrizték. A férfidivat kényelmesebbé vált, bár a nadrág ugyanolyan szűk maradt. A kabát már csak hátul lógott le így láttatni engedte az egészen mély kivágású justeaucorpst.


Francia országban elkészültek az első divatlapok, így ezek pontos leírást adtak a kor emberének az éppen aktuális divatról. A divatos ruhákat csak a gazdagok voltak képesek megfizetni, így ők varratták ruháikat, míg a szegényebbek maguk készítették el sajátjaikat. A kor divattervezői olyan művészek voltak, akik büszkék voltak műveikre. A divat ebben a korban a kifinomult ízlést és a kultúrát jelentette.



A XIX. században az angol divat vette át a francia helyét, a hímzések, fodrok, drága anyagok eltűntek, helyüket az egyszerű vonalak, anyagok és színek vették át. Ez az angol vidéki arisztokrácia divatja volt. Térdnadrág helyett hosszú nadrág és csizma, gyapjúzeke és rövid mellény lett az általános viselet. A forradalom utáni női viselet leginkább az antik stílusra hasonlított. Fehér szín testesítette meg az ártatlanságot és tisztaságot, ezért igen kedvelt szín lett. A századforduló környékén divatba jöttek a színek, így az égszínkék és a rózsaszín.
Az „úri divat” a férfiaknál letisztuló formákat és színeket jelentett, testhez simuló pantallót és rövid mellényt hordtak álló gallérral. A dandy célja az elegancia volt, amit végtelen egyszerűségével próbált elérni. A nők ruhája megint kissé merevebb lett. A szoknya kerek alja fodrokkal díszített lett. A felső rész jellegzetesen szív alakú volt. A derék karcsúságát újra a fűző használatával tették lehetővé. Újra divat lett a nagy gallér és a kibővült ruhaujj, a szoknya pedig bővebb és hosszabb lett. A nőknél a törékenység volt a sikk és ezért nagyon szűk fűzőt hordtak, szinte még lélegzetet sem tudtak bennük venni. A homokóraszerű megjelenést a sok alsószoknya viselése szavatolta számukra.